Bemutatkozás

Álljon itt bemutatkozásként néhány szó: rövid élettörténetem, mely létrehozza itt "megjelenített önazonosságom mozgó egységét": 

Ez a videó bemutatkozásnak is jó 

 

 

Egerben születtem 1974-ben, a világ (számomra) legszebb városában. Gyerekként magamba szívtam az Alföld végtelenségét, és befogadtam a Bükk hegyeinek magasra hívogatását. Szüleim egyszerre adták át szegény paraszti gyökereikből származó tapasztalataikat és a polgári értelmiségi attitűdöt és életformát. Édesapám cigánykutató volt, de ezt már csak korai halála után tudtam értékelni fölfedezve mélységes hasonlóságainkat. Egerben indultam el egy máig tartó spirituális úton is.

A Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségiztem, ahol megtanultam, mit jelent az egymáshoz tartozás, a közösség, mennyire fontos a gondolkodó kérdésföltevés, milyen sokat ér a nevelő személyes elkísérése, és ahol végleg megfogalmazódott bennem, mennyire káros a merev tradíciókhoz ragaszkodás a nevelés terén.

Érettségi után beléptem a Don Bosco Szalézi Társaságba, ahol 14 éven át teljesítettem szolgálatot  fiatalok között. Gazdag tapasztalatot jelentettek a táborok, közösségi mindennapok, szervezések, spirituális alakulásom, interkulturális tapasztalatom a Rómában töltött 3 év alatt, ahol egy olyan közösségben éltem, ahol a világ minden tájáról voltak szaléziak. Don Boscót, "a keresztény reformpedagógust" mai napig mesteremnek tekintem. Az Università Pontificia Salesianán szereztem teológiai diplomát 1998-ban. 2000-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam magyar–pedagógia szakon. Itt új perspektívákra találtam, melyek a friss levegő felszabadító szelét, egy új nagy levegővételt hoztak életembe. Az irodalom és nyelvészet tanulása az értelmezésre figyeléssel ajándékozott meg, a pedagógia pedig életem meghatározójává vált. Megéreztem a kutatás ízét, és azt hiszem, felnőttem: a világot kutató, kérdéseket felvető, az igazságosságért harcolni akaró emberré értem, akinek lételeme a kutatás, és a felvetések továbbadása, a másokat tanulásra vezetés (az oktatás). 

Itt is ragadtam: ebben a színes, építő szakmai közegben doktori hallgatóként és aztán oktatóként, kis kitérővel a szívemnek kedves Egri Főiskolán, ahol jó barátokra, kollégákra és nyitott hallgatókra találtam.

2006-ban eljöttem a szerzetesközösségből, mert már úgy éreztem nem oda tartozom, és máshol van a küldetésem. Azóta még hangsúlyosabban igyekszem tevékenykedni a társadalmi igazságosságért. Több civil szervezet tagja vagyok, melyek különösen az LMBT emberek egyenlőségéért harcolnak.
     A társadalmi szerepvállalás mellett tudományos munkám egyértelmű megalapozója és kísérője volt pedagógiai tevékenységem. 1998-tól 2006-ig két ifjúsági központot, majd egy pedagógia szakkollégiumot vezettem. , és tanítottam a kazincbarcikai Don Bosco Szakközépiskolában hátrányos helyzetűnek mondott többségében cigány fiatalok között, ahol megbízott igazgató is voltam az egyik tanévben. Én sokkal többet tanultam ott a fiataloktól, mint amit én taníthattam nekik. Életem legszebb évei voltak ezek pedagógiai szempontból. A szeretetépítés, a nevelővé érés évei: amikor megtapasztalhattam, mit jelent megismerni a fiatalok igazi, jó arcát, s elkísérni őket a mennybe és a pokol bugyraiba a mindennapok során. Örökre meghatározó tapasztalat, mely egyben szembesülés volt a kizsákmányolás konkrétságával, a "végek" magyar valóságának nyomorával, pitiánerségeivel és aljasságaival, végső soron úgy is mondhatnám: az élet realitásaival; s végül azzal, hogy strukturális változásokra van szükség!
    Most tovább tanítok, kutatok és harcolok (a magam értelmiségi módján)egy igazságosabb világért, melyben rendületlenül hiszek. Főbb kutatási és oktatási területeim a következők: ifjúsági szubkultúrák, kritikai pedagógia,  nevelésszociológia, nevelésfilozófia, keresztény pedagógia, tudományelméleti kérdések, LMBTQ fiatalok és tanárok az iskolában, Pilinszky János munkássága; narratívák; beavatás a pedagógiában, az irodalmi művekben és a filmekben, a cybertér pegógiája stb.